‌‌

Virtualizációs mechanizmusok és technológiák: miért igényelnek a modern alkalmazások teljesen más megközelítést, mint a klasszikus megoldások?
Klasszikus alkalmazás az, ami évek óta működik, állandóan javítják, optimalizálják. A rendszergazda nagy ívben kerüli az ilyen kritikus alkalmazásokat futtató szervereket, hogy véletlenül se hozzák összefüggésbe egy esetleges üzemzavarral, ami Murphy-törvény alapján a legnagyobb valószínűséggel éppen akkor fordulna elő, amikor épp ott jár.

A modern applikációk sok ismétlődő komponensből állnak, amelyek állapota csak a teljes csoportot figyelembe véve lényeges, így egy farmra emlékeztetnek. A programokat kezelő „cowboy” pedig gondoskodik arról, hogy a populáció egészéges legyen, megfelelő teljesítményt biztosítson és összességében jó eredményt produkáljon. Ha az egyik szerver vagy más komponens a „betegség” tüneteit mutatja, akkor kicserélik egy másikra.

Új célok az adatközpontban
Egy alkalmazás ilyen fajta fejlesztési és karbantartási modellje hasonló trendeket von maga után az infrastruktúra valamennyi szintjén. Egyre gyakrabban előfordul, hogy senkit nem érdekel, milyen szervereket, tárolókat vagy hálózati berendezéseket telepítettek az adott környezetben, ha az MTBF (Mean Time Between Fauilures), ROI (Return of Investment) és TCO (Total Cost of Own) mutatók a megfelelő szinten maradnak. Nem kevésbé fontos a TTM (Time to Market), mivel ez befolyásolja leginkább az üzleti fejlődés dinamikáját.

A virtualizáció korában – a szerverek, a tárolók és a hálózatok tekintetében egyaránt – a rendszergazda nem kötődik már konkrét virtuális gépekhez, azok sok esetben csupán egy-egy számot jelentenek a CMDB adatbázisban (configuration management database), és azok a létrehozása, karbantartása és archiválása teljesen automatizált. Gyakran a „farm” fogalmat használják, hiszen az azt kezelő ember – mint egy cowboy – arról gondoskodik, hogy az egész csorda megfelelő felügyelet alatt legyen. Az egységnek már nincs ilyen jelentősége.

Fontos kiemelni, hogy a mai modern adatközponti berendezésektől (tárolók, szerverek, hálózati eszközök) alapvető elvárás, hogy képesek legyenek folyamatokat automatizálni, valamint támogassanak olyan konfiguráció menedzsment megoldásokat, mint az Ansible vagy a vRealize Orchestrator.

Szoftveresen definiált adatközpont
Az ilyen megközelítés azonban az egyes szinteken nagyon rugalmas, nagy teljesítményű és biztonságos eszközök alkalmazását igényli a megfelelő teljesítmény, a tárolók és a hálózat biztosítása tekintetében. Ugyanakkor emellett olyan automatizálási mechanizmusok és elemző motorok is szükségesek, amelyek lehetővé teszik a környezet alapos, részletekbe menő monitorozását, az üzemzavar előrejelzését és a kapacitás tervezését. Az ilyen eszközök már pár éve rendelkezésre állnak, és folyamatosan fejlődnek. Ide sorolhatók pl. olyan megoldások, mint vSphere, Virtual SAN, NSX és vRealize Suite csomag, amelyek idén jelentek meg Software Defined Datacenter 6 gyűjtőnéven.

A legújabb megoldásokat funkcionalitás szempontjából úgy alakították ki, hogy képesek legyenek klasszikus és modern alkalmazásokat karbantartani és fejleszteni, és biztosítsák a folyamatos rendelkezésre állást. A vSphere legújabb verziója lehetővé teszi a virtuális gép migrációját több, egymástól akár többszáz kilométerre fekvő adatközpont között. A High Availability mechanizmus képes a tárolók, vagy az odavezető kapcsolat üzemzavarát felderíteni és ennek köszönhetően hatékonyan és automatikusan megtalálni a probléma megoldását pl. más szerver használatával, ami nem vesztette el a kapcsolatot a mátrixszal. Tökéletesítették a Fault Tolerance megoldást is, amely a fizikai szerver meghibásodása esetén is lehetővé teszi a virtuális gép folyamatos működését szolgáltatás kiesés nélkül. A megoldás a virtuális gépek támogatásával, a virtuális processzorok nagyobb számával bővült.

A felsorolt technológiák a vVOL mechanizmusokkal együtt alapot biztosítanak a gyors változásokhoz és teljes automatizáláshoz. A vVOL lehetővé teszi a tároló elvárt jellemzőinek hozzárendelését a virtuális gépek merevlemezeihez bizonyos szabályozásokkal.

A vRealize platform legújabb verziója – ami az automatizálásért és monitoringért felelős modulokat, továbbá a kapacitás kezelését, a környezet optimalizálását, sőt a költségelszámolást is támogató elemző motorokat tartalmaz – közvetlen választ ad a mai és jövő elvárásaira. Érdemes megjegyezni, hogy a vRealize Operations már nem egy passzív eszköz. Lehet, hogy alapvetően a probléma azonosítása a célja, de következtetések levonására is képes, így az elhárítási folyamatokra is javaslatot tesz. Fontos kiemelni, hogy ezek az ajánlások közvetlenül az adott megoldás gyártójától származhatnak – és sok esetben származnak is. Ez azt jelenti, hogy ha a tároló teljesítményével van probléma, akkor annak gyártója – aki a terméket a legjobban ismeri – biztosítja a javasolt javítási eljárásokat a vROPS-ba.

Valamint elérhető teljeskörű adatközponti automatizációs megoldás is, a vRealize Automation szoftver, amely már – a vROPS-hoz hasonlóan – a különböző gyártóktól származó heterogén környezeteket és hibrid felhőket, valamint az SDN (Software Defined Networking) és az SDS (Software Defined Storage) megoldásokat is támogatja. A Software Defined Datacenter modelljének alkalmazásával a cowboyunknak az adatközpontban végre van esélye ezt az egyenlőtlen harcot – a felügyelt csorda méretének gyarapodása és a folyamatosan növekvő elvárások ellenére is – megnyerni.